Maja R. Cvijanov: Era Milivojević emlékére
Ölelések a piedesztálon, a Remont szervezésében létrejött Art Session keretén belül született alkotás, Écska/Nagybecskerek – Maja és Era
ERA MILIVOJEVIĆ EMLÉKÉRE (1944 - 2021)
Era Milivojević nagy konceptuális művészünk halálhíre kapcsán eszembe jutott, amikor Edita Kadirić és Nela Tonković barátnőimmel leveleztem. Ezt a néhány mondatot meg szeretném jegyezni. Era elment, de mi maradunk, hogy emlékezzünk rá.
*
Ő állította fel a szubjektumelméletet a művészetben, és valóban ő volt az a szubjektum, amely most távozott. Ő volt maga a művészet. Én is úgy éreztem magam mellette, mint a művészet témája.
Minden izgatta, és sok mindenben alkalmat látott a művészetre.
Fontos időszakot határozott meg a művészi életemben.
Azt mondta, hogy ez az a zen, amelyből él, később nemzeti nyugdíjat kapott.
*
11 évet éltem Belgrádban, mivel előbb a Képzőművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Karon diplomáztam, majdmagiszteri címet szereztem, mindezt 29 éves koromig. Dolgoztam azon, hogy életemet valamilyen szakmai irányba tereljem, pénzt keressek, de nem tudtam, hogy az életem milyen irányba fog alakulni. És akkor találkoztam Erával a Kortárs Művészeti Múzeum szalonja előtt, és valami olyan prófétai dolgot mondott nekem, amit senki se: „Megfeszülsz, mint Jézus 33 éves koráig, állami munkahely és független színtér, házasodás és egyedüllét között, hogy Belgrádban élj, vagy visszatérj Szabadkára, és amikor ez kialakul,úgy marad a végéig."
A következő négy évben oly módonalakult a megfeszülésem, hogy Szabadkán éltem, házasságban, két gyerekkel, a Községközi Műemlékvédelmi Intézetben dolgozom immár 15 éve.
*
Excentrikusankülönc elméje életviteli tanácsokatadott.
Nem voltam felkészülvearra, hogy ne találkozunk többé,annak ellenére, hogy 77 éves volt –olyan életerős volt, mintegy fiatalember.
Fenomenális munkát végzett néhány hónapja a Cvijeta Zuzorićban megrendezett kiállításon. A sárkány öli meg Szent Györgyöt, és nem György a sárkányt ... Vajon ennek a műnek látomásos momentuma volt?
*
Egyébként erősen gondoltam a beszélgetésünk után Erára... Állandóan arra gondolt, hogy valaki ellopja az ötleteit. Azongondolkodtam, hogy a 40-es éveinket és a biológiai öregedés jeleit követően nehezen valljuk be magunknak, hogy az ötletek átfedik egymást, szeretnénk eredetiek maradni, bár lehet, hogy nem is vagyunk azok. De valójában Era nagyon eredeti volt, és ha ránéztél, nem hasonlított senki másra ... Ő maga volt a művészete.
Ismertem ezt a szellemiséget...
Valóban nagy karakter volt, és ha szavaira vagy tetteire gondolok, mindig nyitott szívvel törne ki belőlem a nevetés... Így viszont csak az intelligens emberek - gyermekek-művészek - zsenik tudnak hatni rád.
Sokat adott a körülötte lévő embereknek. Az écskai művészműhelyeken, ahol Balint és ő voltak a mentoraim, Bálint tökéletes munkát végzett, és példa volt arra, hogyan induljon ki önmagából az ember. Era pedig mindig másokhoz és a környezetéhez viszonyítva teremtett. Minket is arra tanított és utasított, hogy így reagáljunk. Mindig volt mondanivalója, dinamikus, aktív volt, kitisztította a vad fákkal benőtt medencét, hogy valaki ott dolgozzon és műalkotást teremtsen, elvitt minket a piacra és a kocsmába, hogy valaki ötletet kapjon, a víz mellé, a természetbe, kastélyokba, istállókba, városközpontokbavezetett bennünket... Leült hozzánk, kritizált, támogatott, átadta magát, az éveket számolva polemizált Bálinttal... akkor ötvennél többet számoltak.
Minden pillanatban művész volt, és mindenben látta a művészetet. Ezek a szarajevói férfi haverjai Erosznak hívták.
Maja Rakočević Cvijanov
